Toyota Hungary

Tisztelt Toyota Magyarország!

Valójában barátaim biztatására írok önöknek, mert magamtól azon az állásponton lennék, hogy biztosan nem foglalkoznak egy ilyen régi autó sorsával, de reméljük, pozitívan csalódok.

Mert van nekem egy 1982-es Toyota Celicám (RA61). Olyan ritka a magyar piacon, hogy még bontott elemeket sem találni hozzá, nemhogy újakat. Többször viccelődtünk baráti körben azon, hogy mégis mi lenne a reakció, ha bevinném egy Toyota márkaszervízbe, de most már valóban kiváncsi lettem: mi történne? Önök vállalnák a szerelést? Valamint van módjuk beszerezni alkatrészeket valami titkos raktárkészletről? Vagy bármilyen segítséget tudnak nyújtani? Mert ha régről is, de önöktől, a Toyotától származik ez a remek jármű.

Válaszukat előre is köszönöm.

---

Tisztelt * Ádám!

Köszönjük levelét.

Kérjük, írja meg a keresett alkatrészeket, illetve a gépkocsi alváz- és modellszámát.

Üdvözlettel
* Annamária
Toyota Motor Hungary Kft.
Ügyfélszolgálat

---

Köszönöm a választ! A motorkód 033222021R, az alvázszám: JT1LBRA6100003309.

---

Tisztelt * Ádám!


Köszönjük visszajelzését.

Nem a motorszámra, hanem a modellkódra van szükségünk.
Várjuk válaszát.

Üdvözlettel
* Annamária

---

Rendben, közben felvilágosítottak, hogy ezt a motortérben fogom megtalálni egy plaketten...

RA61L-BLMMSW

---

Tisztelt * Ádám!

Köszönjük visszajelzését.

A kért alkatrészeknek megszűnt a gyártása, így újonnan már nem elérhetőek.

Üdvözlettel
* Annamária

---

Sóhaj... előre tudtam, hogy csak diszpécser bottal fogok találkozni, ami csak az előre betáplált metódusokat tudja végrehajtani, de azért meglepő, hogy mennyire megtanítják önöknek a személyes mérlegelés és gondolkozás mellőzésének metódusát.

Ha figyelmesen elolvasták volna első levelem, tudnák, hogy tisztában vagyok vele, hogy nem gyártják az alkatrészeket. Ezzel semmi újat nem mondott a világon. Valójában ilyen kérdésem nem is volt. Csak azért asszisztáltam a kód-inputhoz, mert tudtam, hogy enélkül nem üzemel a diszpécserbot. De azt gondoltam, hogy azért kapok majd releváns választ a kérdéseimre. Hát nem.

Nekem volt igazam, nem kellene ügyfélszolgálatokra fecsérelni az időt.

Sayonara!

Műszaki után

Eufórikus érzés. Az autót felújították, és átment a műszaki vizsgán. Tulajdonképpen már tényleg semmi nem áll közénk, csak néhány vezetési óra, és a forgalmi vizsga. Karnyújtásnyira van. Persze lopva már így is vezetem, de csak kis forgalmú utakon, eldugott részeken. Nem mintha nem tudnék vezetni forgalmas utakon - az oktatóm már a legelső órán kizavart a mélyvízbe - de nem akarom megkockáztatni a lebukást.

Bár érdekes dolgot mesélt oktatóm, méghozzá azt, hogy jár hozzá most egy srác a jogsiért, aki már 6 éve kisteherautóval fuvarozik Budapesten! Gergő pedig azt mesélte, évek óta vezet, és még egyszer se állították félre. Szóval itt valójában egy nagyon kis esélyű dologról van szó. Persze a Celica megjelenése valószínűleg azért növeli a kockázatot.

Mindegy, azt a pár hetet már fél lábon is kibírom. De amennyit mentem eddig vele, az igazán megdöbbentő volt. Az, hogy olyan finomságok vannak egy 1982-es autóban, mint állítható kormány, vagy magától visszaugró index, az csak hab a tortán. Igazából az nyűgözött le, milyen finom kis szerkezet ez. Semmi szervó nincsen benne, és mégis nem sokkal ér-

Szárny nélkül is kívánatos, főleg ez a hátsó...

zem durvábbnak, mint az oktatóm kortárs Megane-ját. A húzása pedig igazán impresszív. Kettesben is ügyelnem kell arra, hogy hogy érintem meg a gázpedált, mert nagyon brutálisan meglódul, ha nem figyelek. Az 1.8-as diesel Megane-nak azért rá lehet lépni pedáljára, nem kezd el mindenki a majrévas után kutatni, de ez itt egy más világ.

A szerelőkre mondjuk elég pipa vagyok. A műszakihoz le kellett szereljék a hátsó szárnyat, és sikeresen kivégezték a beépített pótféklámpát. Ugyanis kitépték a kábelt, ami a szárny belsejében futott. Csak úgy lehetne visszakötni, ha szétflexelnénk a szárnyat. Akkor meg már inkább letakarom/befestem a lámpát, úgysem kötelező.

A kipufogó összehegesztgetésével is slendrián munkát végeztek, középen még mindig jön egy kis füst. Persze láttam a kiindulási pontot, csupa lyuk volt, és ahhoz képest ez is komoly haladás, de akkor is. Mindegy, én magam fogom az egész rendszert rozsdamentesíteni, és bandázzsal leszigetelni, hogy legközelebb csak két év múlva kelljen ránézni, a következő műszaki előtt.

Addigra érdemes volna összegyűjteni egy lakatolásra, új fényezésre, új kárpitra, stb. Igen. A legjobb ötletnek az tűnik, ha a teljes újjáépítést kitűzzük 2015 októberére. Addig meg élvezem a jelenlegi formájában. Mert így sem akármi.

Rögtönzött találkozó Domi klubtárssal

Út a szerelőhöz

Az egész úgy kezdődött, hogy kellett szerezni egy útvonalengedélyt, mert már évek óta lejárt a műszakija a kocsinak. Az okmányirodás részekkel nem untatnék senkit, a lényeg, hogy a papír meglett, három napom volt eljuttatni A-ból B-be a járművet. Mivel a jogsim nagyjából 60%-on tart, a vezetést másra kellett bíznom. Vidékről Pestre Gergő barátommal hoztuk az autót, ott aludt kettőt és harmadnap indultunk tovább édesapámmal a végcélunkhoz.

Gergőről nem árt tudni, hogy az első negatív tapasztalatok óta eléggé rühellte a kocsit, és ez a későbbiekben csak keveset enyhült. Most a legtöbb dolog már megvolt csinálva az autón, amiktől ódzkodott múltkor, de lettek újabbak :) Lényeg a lényeg, nekivágtunk - volna - az útnak, ha nem derült volna ki azonnal, hogy leengedtek a gumik. Úgyhogy először gumit fújtunk egy negyed órát.



Ahogyan elindultunk, hajam égnek állt az alacsony padlótól. Az utat épp felújították, és a két oldala közt volt 10 centi szintkülönbség. Ez már majdnem elég volt ahhoz, hogy zátonyra fussunk, mint valami nagy rozsdás teherhajó. Főleg, hogy a széthullott kipufogótól amúgy is olyan hangja volt. De mikor egyenesbe kerültünk, minden gondom feledtem. Kinyitni a tetőablakot, hátradönteni az ülést, feltekerni a hangerőt - ha lenne benne rádió :P - és élvezni a szabadságot. Megtankoltunk a kútnál, és már jöttek is az elismerő pillantások, érdeklődő kérdések. Hosszú volt az elmúlt 8 hónap, de még hosszabb lesz az az egy-másfél, ami még hátra van, hogy vezethessem.


Később egy körforgalomba majdnem belezuhantunk. Gergő rálépett a fékre, hogy lassítsunk, de csak haladtunk tovább lassulás nélkül. Elfelejtettem említeni, hogy kicsit levegős a fék... :D Ha az ember rálépett 3-4x, utána jó volt úgy egy órát, csak mivel nem szóltam róla, ezt elszalasztottuk. A másik gond az volt, hogy mire megérkeztünk, a váltókar jó forró volt. Másra nem tudok tippelni, mint olajhiányra.

Harmadnap, mikor apámmal indultunk reggel, belénk jöttek hátulról. Azonnal kiszálltam, de nulla károsodás történt, hála a régi, bumfordi, teleszkópos lökhárítónak. Ellenben, mire megérkeztünk, már meg se lehetett állni az autóval, elfolyt minden fékfolyadék.

A szerelők érdeklődve gyűltek a járgány köré, de amikor az emelőre került, azért mondta a tag, hogy jobb, ha lélekben felkészülök valami nagyon drasztikusra.

Csodák csodájára a kocsi alja szinte érintetlen látszólag. Nem tudom, hogyan vészelt így át egyharmad évszázadot, de megdöbbentő. Ezek a japánok tudnak valamit, amit mi nem.

A megállapodás szerint olajcsere, minden alapvető dolog átnézése, két új hátsó fék, és teljes felfüggesztés csere elöl-hátul, és akipufogó szétrohadt részeinek rendberakása van az árban. És hogy az mennyi? Brutális. 145 000 ft. Ó, viszont ebben benne van az is, hogy levizsgáztatják.

Egy hétre ígérték a kocsit, ami pénteken telt le, és a hétvégén elnéztem a műhely felé, de úgy tűnt, még hozzá sem nyúltak. Mindig meséltek a lassú szerelőkről, de ez nagyon nem tetszik.

Micsoda kislány

Műszaki, most már tényleg

Eljött hát ez a perc is... Heteken belül kész az autó. Teljesen. Igaz, egy kegyetlen, az autó vételárát meghaladó szerviz-számla vár, de bőven megéri, mert cserébe nem csupán egy kocsit, egy közlekedési eszközt szerzek, hanem egy teljes életérzést. Az, hogy ilyen autó SOHA nem fog szembejönni az utakon, az egy dolog. Azt tudja egy neonzöldre fújt purhabcsoda is. Az, hogy kupé, hogy sportautó, ez is olyan különlegesség, amit azért tud egy-két jármű. De az a fajta retro-lazaság, amit konkrétan ez a típus (és azon belül is az enyém) áraszt, az pótolhatatlanná teszi. Egyszerre szögletes, és mégis ívelt vonalai mindig mosolyra fakasztanak, mikor meglátom Őt. Hogy 31 évvel ezelőtt futott le a gyártósorról, nem negatív számomra, hanem épp ellenkezőleg. Ma már nem tudnak autót gyártani. A kis 1 literes, turbós , injektoros motorocskák korában, amikor már a formatervnél előbbre való a szélcsatorna teszt, és a tartósságnál fontosabb a tervezett avulás... Ilyen időkben a lázadás szimbóluma ez a négykerekű csoda.

Mert nem muszáj a szociális konvenciókat elfogadnunk, hogyha azok nyilvánvalóan hibásak. Lehet széllel szemben is menni, mégha kicsit nehéz is lesz, de lehetséges. És megéri. Megéri egy nyolcvanas évekbeli, 150 cm-es orrhosszúságú, kétliteres, hátsókerekes sportkocsit életben tartani 2013-ban. Megéri, mert azt kommunikálja a világ felé: Igen, sokat eszik, igen, egy vagyon fenntartani, és igen, nem praktikus, de tudjátok mi van? Tudok róla, és nem érdekel! :) Mert, hogy szép legyen, erős és kényelmes, és hogy boldoggá tegyen, az előrébb kell, hogy elhelyezkedjen a fontossági sorrendemben, mint az, hogy ki fogom-e tudni nyitni az ajtaját a Tesco parkolójában. Azok az emberek, akik ezt nem látják, a priusos nyárspolgárok, és a többi ízetlen szappanosdoboz tulajdonosai... Ahogy felnőttek, és beálltak a mókuskerékbe, elfelejtették a lényeget.

Hogy nem mi vagyunk az egzisztenciánkért, hanem az értünk.

Nagy előrelépések

A legutóbbi bejegyzés óta sok minden történt.

Egyik nap elhatároztam, hogy kijuttatjuk Celit a mélygarázsból. Gondoltam, a megkettőződött erő, és egy kis lendület elegendő lesz ahhoz, hogy kijussunk. Nem így volt. Celi fennakadt a leejtő tetején, mint egy zátonyra vetődött tankerhajó. Köteleket kötöztünk rá, és megpróbáltuk Tamás barátommal felhúzni, de nemhogy centiket, millimétereket se mozdult. Teljesen hatástalanok voltunk a tömegére. Végül a szomszéd észrevette, mivel foglalatoskodunk, és kérés nélkül kijött a traktorjával, hogy segítsen. Életem néhány olyan pillanata közt van ez, amit nagyon bánok, hogy nem fotózott le valaki. Beakasztottuk az ekevas vonására való láncokat a kocsi hátuljába, és úgy kihúzta a traktor, de még neki is erőlködnie kellett! Ehhez kevesek lettünk volna tizen is.

Abban a pillanatban, mikor megmozdult végre a fennakadt kaszni, szörnyű hangok hagyták el a kicsike testét... Nyikorgások, nyöszörgések, recsegések. Miután felértünk, ahol leért az alja, kis rozsdakupacok jelezték a garázs lehajtó élén a kocsi tortúráját.

Ezekután végre napfényben is alaposabban szemre lehetett vételezni a kocsi állapotát. Hát sokkal jobban néz ki, de sokkal rosszabbul is. A garázsban nem lehetett távolról ránézni és így az összhatás nem jött ki, azonban a félhomály elrejtette a részleteket. Az már bizonyos, hogyha tökéletes autót akarok, akkor előbb vagy utóbb egy teljes lakatolásra és újrafényezésre lesz szükség. Ezt mondjuk lehet hogy akár két évig is halogatni fogom, de egyszer eljő a perc.

Ahogy volt lehetőségem megszemlézni az autó alját, kiderült, hogy a kipufogó el van repedve, így a műszaki vizsga messzire eltávolodott megint.

Ellenben volt szerencsém vezetni pár utcát mostanság. Igazából sokat nem tudok elmondani róla, mert az élmény egyik részét az idegeskedés tette ki, hogy mikor jön egy rendőrautó, a másik részét pedig, hogy hogyan is kell vezetni - ugyanis életemben most először vezettem.

De annyi biztos, hogy a kormányban semmi holtjáték, a fék pedig bikaerős. A váltó pedig kellemes és lágy.

Alkatrész ellátás megoldva, motor megtáltosodva

Nos. Megjöttek az alkatrészek az http://alkatreszek.hu/ -ról (reklám helye!), és minden várakozásomat felülmúlta az eredmény. A négy-öt holmiból fel voltam készülve rá, hogy egy-egy esetleg nem passzol, de nem így lett. Az adatbázisuk nem tévedett, RA61-esemhez mindegyik alkatrész kompatibilis volt, amit megrendeltem. Pedig ez egy ritka kocsi!

A légszűrő BOSCH, a gyertyák eredeti NGK, a többi (számomra) noname márka, de szemre, tapintásra minőségi holminak tűnnek.

Első izgatott mozdulataimmal összehasonlítottam a régi és az új légszűrő méreteit, és megegyeztek. Megkönnyebbülés. De nem csak a méreteiket érdemes összehasonlítani:

Azt hiszem Celi megkönnyebbülten lélegezhet fel. Szó szerint.

Ezekután megnézegettem minden alkatrészt. Ékszíj (azt nem kell cserélni, de nem árthat a tartalék), olajszűrő, benzinszűrő, gyertyák.

Mindegyiket sikerrel cseréltem, ám a gyertyák egy külön történet. Gyönyörűek ezek az új gyertyák, szinte előre éreztem, hogy milyen selymesen fognak tőle járni a hengerek. De nem megy az olyan egyszerűen! A régi gyertyákat egyszer már ki akartam szedni, de nem ment. Annyira nem ment, hogy egyszerűen eltört (!) a gyertyakulcs nyele rajta. Ma a kulcs fejéből és egy 3 mm vastag acélrúdból, valamint egy franciakulcsból eszkábáltam egy erősebb alkalmatosságot a célhoz, de ez sem hatotta meg a gyertyát! Tiszta erőből fordítottam, de előbb lett DNS alakú kovácsoltvas az acélrúdból, minthogy megnyikkant volna a gyertya. Hihetetlennek tűnt, de így volt.

Végül egy hatalmas éket, vagy mit alkalmaztam. 2 cm vastag tömör vas, a végén ellaposodik. Ennek két oldalát leflexeltem, hogy fogókkal rá lehessen fogni, és ezzel nagynehezen sikerült a művelet, de embertelen mód be voltak szorulva.

 A négy kioperált gyertya háromfajta márkából tevődött össze, és különböző hőértékekből... A két különböző márkájú, bóvlanik tűnő példánynak rendben volt a feje, barna volt. Ám a két NGK (talán hamis) fején csak fekete dzsuva volt.

Eleinte azt gondoltam, csak a rossz hőérték miatt. Beszereltem az új gyertyákat, beindítottam a motort és... mintha csoda történt volna! Nem csak hogy selymes lett a járása, de olyan bivalyerős hangja volt, amihez az eddigi csak szánalmas nyöszörgésnek tűnt. És ahogyan rálépek a pedálra... Eddig heveny késlekedéssel reagált, most villámgyors a reakció, és kétszeres az erő! Pontosan kétszeres. Azt a hangzást  produkálja már 2000 RPM körül, amit eddig csak 4000 környékén. Ebből megbizonyosodtam arról, hogy szegénykének eddig csak két hengere dolgozott aktívan, köszönhetően a bóvli gyertyáknak! Ahhoz képest elhozott minket Fehérvárról, ami nem kis szó. Olyan most a motor, mintha kicserélték volna! Fantasztikus hang, selymes járás, hatalmas erő... Elégedett vagyok. És minden alkatrész összesen kevesebb volt mint 10 000.

Update: íme az új motorhang.

Új bejegyzés

Nagyon régóta nem írtam, nem lustaságból, csak egyszerűen nem haladtak a dolgok. Én magam elkezdtem a jogosítványt, de hát úgy tűnik, hónapokig is eltart az ilyesmi. Az autó pedig odalent várta a jobb időket, nagyjából készen.

A közelmúltban megint megpróbáltunk kiállni a mélygarázsból, de rükvercben egyszerűen kipörög a kerék, nem tudja az orrát felhúzni hátramenetben. Vagy megpróbáljuk majd négyen-öten kitolni, vagy édesapám (Toyota) kisbuszával kihúzatni.

Ami viszont érdekesebb, hogy elméletileg találtam egy oldalt, ahol tudtam alkatrészeket rendelni a kocsimhoz. Persze, tudom hogy megy ez, minden nagyobb alkatrészbolt webáruházában az összes autó összes típusa megtalálható, függetlenül attól, hogy lehet-e rendelni hozzá alkatrészt vagy sem. De ez most más, mert a rendszer engedte feladni a rendeléseimet, és elvileg napokon belül ki is hozzák.

Ha tényleg működik a dolog, hatalmas kő gördül le a szívemről. A karosszériaelemeket nem számítva meg lesz oldva az alkatrész utánpótlás.

ÁÁÁÁÁáááÁÁÁÁááááááÁÁÁ!

Megvan! Megcsináltam! Kész! Működik a vészvillogó és a duda is! Most már csak össze kell szerelni a gépet, és készen van, mehet a műszakira! Várom a gratulációkat! :)

Hú de rég...

Te jó ég, már három hónapja nem frissítettem a blogot!

Első kérdésre a válasz: nem, még nincsen kész a kocsi.

Haladunk, de tetű-lassan. Azonkívül, hogy nincsen rá pénz, még nehéz is megoldani egy teljesen primitív problémát. Lényegében néhány mini-olajszivárgás maradt még, amit tudomásul sem vagyok hajlandó venni, valamint a duda és a vészvillogó. Biztosan valami rohadt reléhiba lesz, de fogalmam sincsen, hogy melyik rossz, hogy lehetne ezt megállapítani, és honnan találjam ki mi az egyes relék funkciója, mi a nevük, honnan kerítsek másikat. Olaj, benzin és légszűrőt is cserélni kellene, de ez is csak másodlagos. A fő cél a műszaki vizsga.

A szélvédő ma lett megcsináltatva végre. Sajnos nem fotóztam, de pár sorban elmesélem. A szaki egy fúróval belefúrt egy lyukat, aztán még bele is ütögetett, hogy valami ideális repedést hozzon létre, vagy mi, aztán nyomás alatt belepréselt ragasztót, majd UV lámpával megragasztotta. Mindezért 17 000 jómagyar forintot szurkoltam le. Főleg a messziség miatt. Ha Budapesten lettem volna 7-8 000 forinttal olcsóbb lett volna. Mindegy, a fő, hogy műbizonylatom is van róla, így már csak a rohadt elektronika maradt.

Nem emlékszem, írtam-e már róla, de megjött végül Ausztriából a jobb visszapillantó. Kellett bele szabatni egy új tükröt is itt Pesten, de készen van, ás már a kocsit ékesíti. Egerből is megjöttek az új teleszkópok, nyitják-csukják gyönyörűen a csomagtartó ajtót. Jó érzés visszatekinteni rá, mennyi minden lett már kijavítva, megcsinálva. Lassan megleszünk.

Ebből lett...

...ez. Javítva, seprűnyél nélkül! :)

Ez ilyen volt eredetileg...

és ilyen lett.

ebből a szomorú csonkból pedig

osztrák-magyar tükör sarjadt.

Ülés

A mai hadműveletet sajnos nem volt türelmem képekben megörökíteni. Így is nagyon feszült volt a hangulat. Ha egyszer filmet készítenek az életemből, szeretném, ha ezt a jelenetet beletennék, és autentikusan adnák át azt, hogy hogyan zajlott a szerelés. Bármilyen vulgáris is, csak így adható át a szerelés igazi princípiuma...

Ja és miközben ordítozok, szóljon ez a zene.

A színen én, az autóm, és a vezetőoldali ülést szerelem épp ki, majd a másik ülésen keresztül kirángatom, mert a vezető-oldalon nincs elég hely a faltól:

"Menjél már bele bazdmeg! Menjél te geci! Geciiiiiiiii! Mi a faszt akarsz már?!! A faszom persze most meg baszkuráljam át a másikon mi? Persze, mert miért pont ne, ugye? Cseszd meg. Cseszd meg. Cseszd már át magad azon a szarládán teeeeeee szaaaaar!"

Mindezt azért tettem magammal, mert lassan a kislánynak már készen kéne állnia a műszaki vizsgára, amin viszont azonnali bukást eredményez egy lötyögő ülés. Az én ülésem meg nem lötyögött, hanem ha alaposan megráztad, félig kiesett a helyéről. Viszont hiába nézegettem a mechanikát bőszen, nem lehetett rögzített állapotában megállapítani, hogy mi is a baj. Nem volt mit tenni, ki kellett szedni.

Kiszerelt állapotában kiderült, hogy a korábbi felfogatási pont szegecsestül, a környékével egyetemben ki van törve a sínből, ahol csak egy hatalmas nyílás van a korábbi rögzítési pont helyén. Először kétségbe estem, de aztán rájöttem, mit fogok tenni: új felfogatási pontot készítek pár centivel odébb!

Ehhez csak két lukra egy anyára meg egy csavarra volt szükségem. Érdekes dolog, hogy hogy tudott eltörni egy olyan acélprofil, ami valami science-fiction féle dúracélból készült... Fémfúrófejjel nyomtam szünet nélkül percekig a fúrófejet neki, anélkül, hogy történt volna valami. Néha leálltam ellenőrizni, hogy történt-e valami, de semmi. Végül automatára állítottam, és izomból nekifeszültem. 5 perc után már kicsit elméláztam, miközben a fúró már úgy izzott, mint a Mátrixban, mikor minden előjel nélkül, fokozatosság-mentesen mind a két és fél milliméter azonnal átszakadt.

Lényeg a lényeg, lett két lyuk végül, össze is csavaroztam a dolgot (mi a pudvás faszomér nem fér be ide a kulcs? Ne, ne essél ki! Nee essél ki te gané szar! Csináljad már noooormálisan basszadmeg!!!), és vissza is szereltem az ülést, végül roppant elégedett voltam az eredménnyel. Ezekután a csomagtartó kárpitját tettem vissza; de előtte a pótkereket, a kárpitot kicsit formára is szabtam - eddig se volt túl igényes, de úgyis újat akarok majd -, és lefújtam a felniket RAT metálfeketére. Ez saját fejlesztés. Úgy néz ki, hogy a korábban igénytelenül ezüstre mázolt vasfelnikre csak egy fél réteg fekete festéket fújok, így átüt a  már felpattogzott ezüst is egy nagyon kicsit. Persze egy hét után elkezd majd lepattogzani az egész, de csak még jobban fog tőle festeni.

Az Kalandor Celinek vándorlásáról őshazájábul

Eljött hát az idő, hogy megosszam a nagyérdeművel a híres történetét annak, hogyan került végül birtokomba eme csodálatos fekete kislány. Feleslegesnek éreztem újra megírni, inkább az első chatbeszélgetést formáztam kissé meg, ahol elmeséltem. Ez a legautentikusabb forrás. Elnézést a képekért, de muszáj volt kitakarnom.

Ádám

na szia!

Bogi

na szia :)

Életem legdurvább napján vagyok túl, de legalábbis dobogós.

jó értelemben ugye?

ó... neeeeem.

de a vége jó.

de azok a megpróbáltatások amiken keresztülmentünk, azok embertelenek.

mesélj!

ráérsz?

most?

mire?

hát beadandót írok

de már nem ezen a pár percen múlik

azt hiszem…

mesélj

pill, szétesett az asztal…

bazz, te ma tartasz csütörtököt?

olyan kedd ez,

ami minden csütörtököt überel.

ilyen még életemben nem volt!

na mondom

Gergő egész Székesfehérvár felé tartó úton meg volt sértve.

persze nem mondott semmit, de aztán unszolásra kirobbant belőle hogy szar a kocsi, minek veszem meg, különben se most van itt az ideje...

ilyenek

meg se halld

majd megérti idővel

megérkezünk a kocsishoz, elkezdem intézni a papírokat

a srácok meg szerelik át a rendszámokat – ja, mert sikerült szereznem P rendszámot, amivel forgalmi meg műszaki meg papírok nélkül lehet utaztatni a kocsit

persze Gergő ebben sem hitt, de lám!

na mindegy, szóval mondja a fickó, hogy 2 éve nem mozgott az autó és komolyan gondoljuk-e, hogy mi csakúgy elmegyünk vele Pestig (azt meg persze nem is tudta, hogy kétszer annyit megyünk, mert kicsit messzebb az úticél :D )

uhh...

na Gergő gondolom ki volt teljesen

hát hallod

hogy ő nem lát ki, jók a lámpák? fog a fék? le fogunk robbanni Ádám!

de nagy piros pont, hogy végigcsinálta becsülettel

:)

aztán odaadja a kulcsot a tag

mondom, hogy másik?

azt mondja, ez az egy van

mondom király

elindultunk, szépen járt a motor, haladtunk, de tényleg alig lehetett kilátni, csupa jég meg hó meg pára volt minden ablak, és tudod ilyen száz-sávos út

minden irányból kamionok ezerrel

iszonyú kemény volt…

aztán még Fehérvárról sem értünk ki, mikor egy bazi nagy kereszteződésben lefulladt a kocsi és nem lehetett elindítani!

uh!!!

Gergő nyomta, hogy ő megmondta?:)

nem.

de szikrázott a szeme! :D

de borzalmas volt, azt hittem, vége.

Ádám

a dudáló 4 méter magas kamionok közt ki kellett tolnunk a belső sávból át a kereszteződésen az útpadkáig

horror volt

na de ez még semmi

gyorsan rájöttem, hogy az akkumulátor halt meg.

de a benzinkúton, ami ott volt nem volt akksi!

se az egy kilométerre lévőn, se sehol!

na de mi lett??

még jó hogy nem vártalak a városban :S

hát huh, tényleg.

azt mondta a kutas, hogy nem tud segíteni, próbáljuk meg betolni

ott a kút melletti gyalogúton meg is próbáltuk, de képzeld, tengelyig elmerült a sárban, a fél kerekéig!

és onnan aztán már nem volt se előre, se hátra

és közben még Gergő is gyűlölt! :D

nagyon jól hangzik

Ádám

hajjjaj

Gegrő folyamatosan ontotta a negatív energiát, és persze ennél reménytelenebb nem is lehetett volna.

a kocsi elmerült, kitolni nem lehet, motorereje nincs, mert halott az akksi, és senki nem tudja bebikázni se, mert a többi kocsi nem fért oda.

Tomi csak nevetgélt, meg tudta, hogy úgyis megoldom, de civil szemmel a történetnek vége volt.

Tomi is ott volt?

jaja

persze

no hát valamit tenni kellet

hát kiszereltem az akksit, és úgy kuncsorogtam egy kis bikázásért (más autó tölti fel)

az arra járó autósoknál :D

ismerem a bikázni szót :P

apám megtanított minden kocsis dologra még régen

szóval ott állok egy akksival meg a kábellel az autó meg a mocsárban halottan

Gegrő szemében ez lehetett az ékes bizonyítéka meggondolatlanságomnak és annak hogy álomvilágban élek… :P

húha…

na de mi lett????

hát láttam, hogy nagy már a hiszti úgyhogy fogtam magam, azt elmentem az egyik irányba, hogy majd jön valami sorsszerű segítség

mentem mentem mentem sokat

tudod ilyen telephelyek, meg ilyesmi

és ott volt egy gumiszerviz, ami épp zárt

ott kérdeztem, hogy van-e akksi? persze nem volt, de segítettem a nőnek bezárni és azt mondta ismer a városban egy akku szaküzletet

és bevitt a városba

persze már este volt, nem tudta nyitva lesz-e

de nyitva volt, berontottam és akksit követeltem

te jó ég…

aztán Tominak kellett bediktálnia az adatait az akksinak, hogy jót adjanak

(am. 20 rongy volt, azt Gergőtől szedtem el még előtte :D)

úristen…

na de szereztem

és a csaj visszavitt a kúthoz!

nálam az akksi

úristen, sikerülhet?

de persze a kocsi még mindig el van süllyedve meg ilyenek, de talán…

és ahogy visszaértem, láttam, hogy jár a motor!

hogy mi történt? míg elvoltam, valaki feltöltötte az akksijukat!

Már ordítva közelítettem meg a járművet, hogy mi a francnak kellett nekem kölcsön húszezret elköltenem, ha JÁR A ROHADT MOTOR??!

mindegy, jobb lesz az újjal, jöjjön a sár

Gergő padlózza neki, de csak a sár fröcsköl, a kocsi konkrétan egy helyben áll.

aztán hátra is nyomja, és ugyanez

aztán előre ugyanez

aztán én lenyomtam a hátulját, ő meg padlózta hátrafeleé s egyszercsak megindul, és kinn van a gödörből!!

végre begördülünk a benzinkútra, ahol már minden dolgozó rólunk beszélt, meg hogy miféle kocsival érkeztünk, most vére megláthatták.

betették a srácok az új akkut, én nyitom a csomagtartót és…

katasztrófa…

részvétem…

tudom mit élhettél át

mikor rádöbbensz, hogy a valóságnak köze nincs ahhoz, amit elképzeltél

én igazából ekkor épp diadalt éreztem, hogy legyőztem a „valóságot”

mert lett a semmi közepén este új akku, + kijöttünk egy olyan vájatból, amiből egy terepjáró is nehezen tudott volna. :)

na de kiszabadultunk pedig Gergő már rég feladta, és magában tombolt

és már virult a feje, hogy órák óta tartó kínok után indulhatunk, zárnám be a csomagtartót

és erre a kezemben maradt a slussz kulcs – fele.

az egyetlené

bazd meg…

és ott nem lettetek öngyilkosok?

én ott feladtam volna, és megvárom még kihűlök.

először azt hittem hallucinálok....aztán ahogy leesett a dolog, felordítottam így hátrálva a kocsitól, hogy „NA MOST ITT A KICSESZETT VILÁGVÉGE”

és felmutattam a nyomatékát mondandómnak

erre megfagytak a sorok

na jó, de mi lett???

pár másodperc múlva már le is higgadtam és tudtam, hogy cselekedni kell

épp jött ki egy forma a kútról, akitől fogót kértem, gondoltam annyival is előrébb vagyunk, ha kihúzzuk a darabját, a többi meg majd jön valahogy

és lám, mondta a forma akit megszólítottam és meglátta mi történt, hogy ismer egy kulcsmásolót, aki talán tud segíteni. elvisz oda.

mondtam a srácoknak, hogy addig szereljék össze az új akksit, én meg megyek a kulcsért

közben – mint utólag megtudtam, ezután kitört a felkelés – Gergő Tominak dühöngött, hogy ő holnap dolgozik, hogy a picsába jut haza, az egész kocsi egy szardarab, mikor megy az utolsó vonat, ő lelép stb.

mondjuk megértem, hogy ki volt akadva.

ő nem tudja előre hogy minden meg fog oldódni.

de hát én mondtam :D

na de 1szó mint 100, az első záras nem volt nyitva

elvitt a forma egy másikhoz, aki épp zárni készült

de mondom ácsi! te most autókulcsot fogsz nekem gyártani!

gyártott?

meglátja a műtárgyat, hát mondja, hogy ezt hogy fogja be a másolóba, szét van törve! Meg aztán, szét van már kopva!

és persze az is kicsit problémás, hogy 30 éves a kulcs típusa!

de persze… egy darab a sok között, pont ott fityegett ebből a fajtából:)

hallod, rendesen megdolgoztál te ezért a kocsiért!

hitpróba volt! :P

megérte?

na de meglett a kulcs, a fószer visszavitt, kulcs működik, indítjuk az autót, és úton voltunk. utána még annyi történt, hogy menet közben egyszer csak elröpült az egyik ablaktörlő, de ezen már csak röhögtünk

Gergő megnyugodott?

meg persze, 20-al mentünk, de így is többször centiken múlt az életünk, el nem tudod képzelni mi van most az utakon

még 2 csoda kellett, hogy végre végezzünk aznapra

mikor megérkeztünk kiderült, hogy a garázs lakatjának kulcsa a Tomi anyjánál van, és leverni sem lehetett mert ilyen háborús lakat volt.

Gergőnek meg már indulnia kellett, azt mondta kinn hagyja a kocsit az utcán

mondtam, ez a kocsi két telet töltött kinn, és én helyre akarom hozni, úgyhogy kint nem marad!

átdugtam egy vasrudat a lakaton, nagyon nekiveselkedtem, de épp csak próbából nekifordítttam és kinyílt… :D

:D

utána meg a beállón ami rohadt lejtős, megcsúszott a kocsi és végigdarálta a betont a bal oldala, és olyan hangja volt mintha minimum kiszakadt volna a tengelye

és mikor megnéztük, sérülés nélkül megúszta!

és utána Gergő letette a szkepticizmusát azt hiszem. :D

az komoly

jó fáradt lehetsz akkor

Ádám

hát, ennyi csoda az újszövetségben sincs

de akartam ezt a kocsit nagyon

remélem ezek után sokáig a tied lesz

és igen, ki-be-baszott-cseszett-szuper-fáradt vagyok

hallod, ezt még végigolvasni is idegölő volt

tényleg? ennek örülök, reméltem hogy jól mesélem :D

elég durva…

és nem tértem ki minden részletre

de a kocsi gyönyörű

Szerelési munkálatok

Sajnos régen nem volt időm leülni a gép elé, és írni egy kiadós posztot, de ezt most pótlom.

Előszöris a korábbi napellenző undorító módon nézett ki. A huzat eszméletlen módon dzsuvás volt, és rongyos, de ezenfelül a szivacs alatta is csupa hepe meg hupa volt. Ennél és mélyebbre hatoltam, és kiderült, hogy még a drótkeret is csupa rozsda.

Elkezdtem hát készíteni egy újat. A drótváz megmaradt, csak lecsiszoltam róla a rozsdát. Lemaratni nem is sikerült, a több milliméter vastag réteget nem hatotta meg a csodaszer, úgyhogy kézi-gravírozóval kellett pepecselnem. De utána nagyon szép lett, sajnos elfelejtettem lefotózni, de nem baj, mert még úgyis hátra van a másik.

Miután lecsiszoltam, lefújtam rozsdaálló, mattfekete alvázvédőfestékkel. Ezt biztos nem viszi át a rozsda a következő 30 évben.

Ezután készítettem el az új szivacsokat. Fogtam az egyik polifoam-omat, és feláldoztam a nemes cél érdekében. Kartonsablont készítettem az eredetiről, az alapján készült az új. A széle nem tökéletes, de nem számít, mert a kárpitozás fogja úgyis kiadni a formáját. A merevítést a tápegységem dobozából csináltam.

Készítettem márkajelzést is az autó hűtőmaszkjára. Magát, a TOYOTA logót a kormányról szedtem le. Nem, nem gyári volt, hanem valami elvetemült pillanatragasztóval ragasztotta oda. De erről már írtam. Szerettem volna valami hasonlót készíteni, mint a gyári megoldás:

A fő probléma az volt, hogy nincs ragasztási felület a csiberácson, a másik pedig, hogy ha valahogy fel is rögzíteném a márkajelzést, elég hülyén mutatna hátlap nélkül. Úgyhogy azt hiszem, egy egér átlátszó műanyag "dobozából" készítettem el végül a hátlapot. Az egyik oldalát lefújtam feketére, és a másik így már automatikusan fekete volt. Erre pillanatragasztóval feltettem a TOYOTA-t, a rögzítést pedig úgy oldottam meg, hogy fúrtam a lapon kis lyukakat a kézi gravírral, és felkötöttem fekete cérnával :)

A másik, hogy rutin nélkül vállalkoztam egy fényezési sérülés javítására. Ráadásul egy nagyon szembeötlő helyen. Okulva múltkori hibámból, szereztem a vörös alapozó mellé szürkét is. És 200-as, 400-as, 600-as csiszolópapírt. Ami hiba volt, hogy gittet azonban nem. Így a végeredmény egyáltalán nem lett tökéletes. Bár még mindig ezerszer szebb, mint előtte. Olyan volt, mintha valaki körömlakkal javította volna a horzsolást. Viszont a festés után sima és fényes lett a felület, tehát a módszer már jó!

És van egy hatalmas nagy attrakció is, azonban arról csak később fogok tudni beszámolni.