Szerelési munkálatok

Sajnos régen nem volt időm leülni a gép elé, és írni egy kiadós posztot, de ezt most pótlom.

Előszöris a korábbi napellenző undorító módon nézett ki. A huzat eszméletlen módon dzsuvás volt, és rongyos, de ezenfelül a szivacs alatta is csupa hepe meg hupa volt. Ennél és mélyebbre hatoltam, és kiderült, hogy még a drótkeret is csupa rozsda.

Elkezdtem hát készíteni egy újat. A drótváz megmaradt, csak lecsiszoltam róla a rozsdát. Lemaratni nem is sikerült, a több milliméter vastag réteget nem hatotta meg a csodaszer, úgyhogy kézi-gravírozóval kellett pepecselnem. De utána nagyon szép lett, sajnos elfelejtettem lefotózni, de nem baj, mert még úgyis hátra van a másik.

Miután lecsiszoltam, lefújtam rozsdaálló, mattfekete alvázvédőfestékkel. Ezt biztos nem viszi át a rozsda a következő 30 évben.

Ezután készítettem el az új szivacsokat. Fogtam az egyik polifoam-omat, és feláldoztam a nemes cél érdekében. Kartonsablont készítettem az eredetiről, az alapján készült az új. A széle nem tökéletes, de nem számít, mert a kárpitozás fogja úgyis kiadni a formáját. A merevítést a tápegységem dobozából csináltam.

Készítettem márkajelzést is az autó hűtőmaszkjára. Magát, a TOYOTA logót a kormányról szedtem le. Nem, nem gyári volt, hanem valami elvetemült pillanatragasztóval ragasztotta oda. De erről már írtam. Szerettem volna valami hasonlót készíteni, mint a gyári megoldás:

A fő probléma az volt, hogy nincs ragasztási felület a csiberácson, a másik pedig, hogy ha valahogy fel is rögzíteném a márkajelzést, elég hülyén mutatna hátlap nélkül. Úgyhogy azt hiszem, egy egér átlátszó műanyag "dobozából" készítettem el végül a hátlapot. Az egyik oldalát lefújtam feketére, és a másik így már automatikusan fekete volt. Erre pillanatragasztóval feltettem a TOYOTA-t, a rögzítést pedig úgy oldottam meg, hogy fúrtam a lapon kis lyukakat a kézi gravírral, és felkötöttem fekete cérnával :)

A másik, hogy rutin nélkül vállalkoztam egy fényezési sérülés javítására. Ráadásul egy nagyon szembeötlő helyen. Okulva múltkori hibámból, szereztem a vörös alapozó mellé szürkét is. És 200-as, 400-as, 600-as csiszolópapírt. Ami hiba volt, hogy gittet azonban nem. Így a végeredmény egyáltalán nem lett tökéletes. Bár még mindig ezerszer szebb, mint előtte. Olyan volt, mintha valaki körömlakkal javította volna a horzsolást. Viszont a festés után sima és fényes lett a felület, tehát a módszer már jó!

És van egy hatalmas nagy attrakció is, azonban arról csak később fogok tudni beszámolni.

Kiadás

Ma próbáltam fényezést javítani, kisebb-nagyobb sikerrel (erről külön poszt lesz), és így szembesülnöm kellett egy újabb súlyos kiadással.

Helyzetjelentés

Nem máshonnan, mint Egerből jeleztek vissza, hogy tudnak gyártani új csomagtartó-ajtó teleszkópokat. Ami kissé megnehezíti a dolgot, hogy postán el kell küldenem hozzájuk a régit.

Felnit is akarok vásárolni, de egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy melyiket. Mindkettő nagyon tetszik, fogalmam sincs, hogy melyik jobban, teljesen tanácstalan vagyok. Félek, hogy az idő fogja ezt végül megoldani, mert vagy az egyik, vagy mindkettő szettet elviszik, amíg én itt tamáskodom.

Rájöttem, hogy a kormány közepén lévő takarólemezt nem is nehéz leszedni. Csak ki kell pattintani. Így végre sort keríthettem arra is, hogy a teljesen nem oda illő, utólag felragasztott műanyag TOYOTA feliratot lefeszítsem. Valahogy a hűtőmaszkra fogom majd felszerelni. A takarólap látszólag most nagyon csúf lett, de ez csak ideiglenes állapot, mert úgyis be lesz fedve bőrrel, mint az egész kormány.

Papírok

Végre. Sikerült találnom valakit, aki eljött, és megnézte a kocsit, ami jelen állapotában nem tudott volna elmenni eredetvizsgára. Úgy tűnik, sikerült megkötnöm online a biztosítást is, kaptam róla kinyomtatható igazolást. Szóval van biztosítás, van eredetvizsga. Következő lépés az adózás és az új forgalmi.

Lassan felülkerekedek az adminisztratív hegyeken. Kopp-kopp.

Itt van két újabb kép csakúgy a Kalandorról, még mielőtt megvettem volna.Azért régi képek, mert a vétel óta nem látott napfényt szegény, a garázs meg túl sötét a fotózáshoz, és azért Kalandor, mert... Na majd egy másik posztban.

Régi beltér - hamarosan új kárpit lesz benne

Régi megjelenés - a dísztárcsák már lekerültek, de lesz még változtatás

Heroikus küzdelmem az átkozott csomagtartóval

Az egész már a hazaúton elkezdődött, ahol kalandos körülmények között derült ki, hogy a csomagtartózár, hogy úgy mondjam, nem funkcionális.

Mivel még általános alkatrészeket se találtam hozzá sehol a világban, arról abszolút lemondtam, hogy majd én csomagtartózárat kerítek. Az is felmerült már bennem, hogy fúrok belülről két lyukat és egy belülről nyitható retesszel letudom a problémát. Kétségtelenül a legkevésbé sem lett volna elegáns, de szeretem az ilyen csináldmagad dolgokat, és a rat-style-t :)

Látjátok a csomagtartó ajtó alját? Az enyém is ilyen lehet, csak a festék fedi...

Ahogy elnézem, Celikém úgyis rat-té alakul egyszer. Olyan sok kicsi, de veszélyes rohadást találtam rajta eldugott helyeken, hogy bele se merek gondolni.

De a reteszes csomagtartó egyelőre a jövő múlt, mert kiderült, hogy a zárnak semmi baja. Kipróbáltam laborkörülmények között, és nyit-zár hibátlanul. Csak beszerelve nem. Ennek okára pedig kínkeserves munkaórák alatt sem jöttem rá.

Az persze már az első percekben világos volt, hogy az ajtó és a kasztni egyszerűen nem ér össze. oldalt és a sarkokon tökéletes az illesztés, de középen befér az ujjam a két rész közé. A gumi miatt persze így sem fütyül a szél, de nem ér el a zár a helyig, ahol össze kéne kattannia. Mindezt úgy abszolválja, hogy semmiféle látható törés, görbeség, ilyesmi látható lenne. Teljesen megmagyarázhatatlan.

Itt éppen a hátsó üléseket lehajtva, vergődve operálom szét a hátsó traktust, közben kihasználva a magyar nyelv lehetőségeit az önkifejezésre

Kiszereltem hátulról mindent az égegyadta világon, de nem jutottam megoldásra. Íme egy kép a zár alsó részéről: 

Úgy döntöttem, megteszem bűnbaknak. Mert habár egyértelműen valamiféle karambolból származható deformáltság felelős a krízisért, kellenek a bűnbakok. Például a bal oldalt látható henger határozottan gyanús. Megpróbáltam kárt tenni benne csiszolóval, de váratlanul megmozdult. Annak idején ez egy rugós szerkezet volt, aminek be kellene nyomódnia lecsukáskor, csak már összegyógyult. Be olajoztam, de nem segített. Úgyhogy pusztulnia kell. A feladata a lecsapott ajtó lassítása lehetett. Hát majd odafigyelek.

Szétoperáltam, a bivalyerős rugó majdnem szétloccsantotta a koponyámat, de az ajtó ugyanúgy nem zárt. Közben felfedeztem egy "titkos" rekeszt is hátul, amiben felsejlett egy kerékemelő. Ez igazán ínyenc prédának tűnt, amúgy is szükségem lett volna emelőre. Megpróbáltam minden átkozott szögből kioperálni, de egyszerűen nem ment. Mintha még a Tahara gyárban tették volna be, és úgy szerelték volna össze az autót, hogy nem nézték, ki lehet-e venni.

Végül egy él szétvágta az ujjamat. Ekkor már majd' megőrültem. Itt vontam be Tomit a műveletekbe. Ő végül kiműtötte a felszerelést, és a kis sikerélménytől feltöltekezve újult erővel vetettük bele magunkat a zár kérdésébe. Egy papírlapot húztunk végig a résen, mondván, hogy ahol megszorul, az a felelős az eltartásért. Megszorult egy 4 mm-es kis puklinál, amit flexxel leműtöttünk, de nem történt semmi.

Tomi ügyködik az emelőn

 Olajjal bekentük a gumit, mondván, hogy ahol olajos lesz, ott tart el. A két szélén és oldalt csupa olaj lett, középen egyáltalán. Ez nem megoldás. Végül visszatértem az alsó zárhoz. Bántsuk még egy kicsit. A fentebb látható képen a (kivégzett) hengeren felül egy téglalap is látható baloldalt. Funkciója ugyanaz, és ugyanúgy szorult. Egy masszív acélfúró fejjel pár perc alatt kivégeztük. Testileg és lelkileg is meggyötörve tértünk vissza a kocsihoz. Összeszereltük, összecsuktuk. Persze nem ért össze. Aztán váratlanul halk kattanás. Nyitnám fel, de nem mozdul. Kulccsal nyílik.

Működik! Két nap szenvedés, alig alvás, ütés vágás fúrás után, működik! Megcsináltuk. Érzéseimet eme szám fejezi ki méltóképp:

Ó, Vatera...

Most rendeltem egy bézs színű váltógombot a Vateráról. Megnéztem pár bolt kínálatát, és 3000 forint körül alakult az univerzális bézs műbőrözött váltógomb ára. Pár perc nézelődés után már az árverezős oldalon voltam, ahol ugyanaz a termék már csak 2000 forintért volt fellelhető, két kattintással odább pedig már 900 forintért volt egy, ami még jobban is tetszett, mint az előzőek. A termék leírása:

"A termékek üzlet felszámolásból származnak. Esetlegesen előfordulhat, hogy a csomagolás sérült vagy kopott."

Még egy váltógombnak is lehet érdekes háttértörténete. Mindenesetre aprópénz, megéri még kockáztatni is.

Találtam tükröt!

Komolyan mondom, feldolgozhatatlan stresszt okozott az, hogy képtelen voltam találni jobb tükröt az autóra. Álmatlan éjszakák, szemem előtt pedig a letört jobb csonk lebegett... Ez volt a legégetőbb hiányossága a Celinek. (ejtsd: szeli)

A több tucat külföldi leveleim egyikére kaptam váratlanul választ. Ausztriában él egy ember, Rainer-nek hívják, és márka- és típustársam. És az ő garázsában lapult egy jobb tükör. Ami kopott, és ami azt illeti, be van törve a tükre. Mégis, ez a vacak műanyag darab elképesztő megkönnyebbülést hozott.

HORROR

Az alábbiakban következzék a zenéhez illő látvány. Az autón található iszonyatos fényezési hibák, rohadások, horpadások sajnos nem teljes gyűjteménye:

Tanksapka és rossz festék

Fényezési kísérletem befejeződött a tanksapkán. A konklúziót levontam: Még fejlődnöm kell, mielőtt az autó jól látható részein javítást végzek.

Ugye ott fejeztük be, hogy fémig letisztítottam a sapkát.

Természetesen a szennyeződésektől és a zsírtól is megszabadítottam. Fél milliméteres felületi rozsdák maradtak, de mégse tölthetem az egész életemet azzal, hogy egy tanksapkát reszelgetek. Így is több napos agenda volt. Erre a nyers felületre vittem fel egy réteg vörös - rozsdagátlós - alapozót.

Miután megszáradt, így festett:

A hibát ezek után követhettem el, azt hiszem. Ugyanis erre a rétegre elkezdtem felvinni a festéket. Nem tudom mit kellett volna tennem előtte. Smirglivel elsimítani? Felvinni rá egy réteg szürkealapozót? Mindenesetre felhordtam rá 3 réteg autóra való fényes fekete festéket.

Két baj is lett végül. Az egyik, hogy érdes, és nem lapos felületet kaptam. Ez valószínűleg a fentebbiek eredménye. A másik gond, ami viszont nem az én hibám, hogy helyenként szép, lakkos réteg alakult ki, helyenként pedig alacsonyabb fényű. Hiába fújtam egyenletesen, a festék lassan felgyűlt a gravitáció okán bizonyos helyeken. Azt hiszem, meg fogom próbálni olyan módszerrel egy másik alkatrész során, hogy mattfekete festéket szórok, és arra külön én viszem fel a lakkot. De ez így is jó lesz. Elég szép azért. És végülis csak egy tanksapka, ami nem is látszik általában. :)

Alkatrészek még mindig.

Nos, a korábbi posztban megénekelt üzenetáradat bejárta a galaxist, de néhány elutasításon kívül semmi eredmény. Komolyan mondom, hogy hihetetlen, mennyire nincsen alkatrész ehhez a kocsihoz. Kész anomália.

Végső elkeseredésemben írtam a japán Tahara-gyárnak (akik 30 éve gyártották az autómat), hogy tudnak-e bármiféle alkatrészről még a Földön, vagy felejtsem-e el. Meglátjuk.

Ha tudsz egy ilyenről, azonnal értesíts!

Apróságok 2. - felújítás megkezdve

Megkezdtem a felújítást, mint a pápa az aggódást, de egyelőre nem heveskedek. Mivel még soha előtte nem csináltam ilyet (a legkomolyabb felújítási munkálatokat egy Simsonon végeztem eddig), ezért kis részletekkel kezdem a dolgot, szerezve egy kis rutint. Most például nekifeküdtem a tanksapka újrafényezésének, mint hadműveletnek.

Előszöris a "fellelési állapot":

Az első, és teljesen nyilvánvaló lépés az kell, hogy legyen, hogy eltávolítjuk az előző """fényezést""". Ez nagyrészt könnyű művelet, nem kell erőlködni, egy kis csavarhúzó alácsúsztatásának hatására centis darabokban pereg le a festék.

A végső stádiumban viszont be kellett vetni egy kis kézi csiszolót, mert a műtárgy helyenként vastag alapozóréteggel volt összemázolva.

A végeredmény jelenleg így fest:

Benzinálló fényes fekete festék már készenlétben, most alapozóra kell várnom, hogy szép egyenletes és tartós legyen a felület, ha már dolgozom vele.

Amit a modellről tudni lehet 1.

lépcsős és liftback

Pokolian szegényes az az információhalmaz, amely rendelkezésre áll a Toyota eme modelljével kapcsolatban, pedig az egyik legszebb autójukról van szó. Részben talán az idő vasfoga miatt, részben, mert Európában olyan mint a fehér holló, és részben azért is, mert a japán oldalak szinte láthatatlanok számunkra a teljesen eltérő írás miatt.

Néhány alapinformáció:

supra és liftback

A harmadik generációs Toyota Celicát egyes források szerint 1982-ben kezdték gyártani, de máshol egy pontosabb adat, 1981 augusztusa van megjelölve.

Négy változat is készült belőle, a lépcsős-hátú, a cabrio, a Supra (ami egy külön történet) és az úgynevezett 'Liftback'. Ilyen az én autóm is.

A gyártás egészen 1985-ig zajlott, utána átvette a helyét a modernebb sorozat.

Rengeteg féle motorral szerelték. A teljesség igényével ezek a következők: 

	1,588 cc I4 2T-B / 2T-G (TA60/61) 1,587 cc I4 4A-G (AA63) 1,770 cc I4 3T-E (TA62) 1,770 cc I4 3T-GTE (TA63) 1,791 cc I4 4T-GTEU (TA64) 1,832 cc I4 1S-U (SA60) 1,968 cc I4 18R-G (RA63) 1,972 cc I4 21R (RA60/61) 1,995 cc I4 2S-C (SA63) 2,366 cc I4 222R/22R-E (RA64/65)

Ezek közül én egy 1972 köbcentis 21R -el rendelkezem. Ez egy turbó nélküli, kb. 106 lóerős, az örökkévalóság számára tervezett benzinmotor. Fogyasztása 8 és 13 liter között alakulhat, attól függően, mennyire vagyunk szabadstílusúak a gázpedál kezelésében.

Egy kiszerelt 21R blokk

 

Érdekes információ volna, hány példányt gyártottak a típusból, hol voltak a legkeresettebbek az autók, és hasonlók, de ilyen jellegű információkat egyelőre nem leltem. Annyi bizonyos, hogy az amerikai és a japán kivitel néhány apróságban különbözött. A technikai jellegűeken kívül ez elsősorban abban mutatkozott meg, hogy az amerikai változat klasszikus bukólámpás volt, hátrafelé nyíló lámpákkal, a japán viszont egy elég ritka megoldást alkalmazva előre felé nyíló lámpákat kapott, melyek becsukott állapotban is látszódnak. Ezen az autón kívül még pl. a Lamborghini Miurán látható ez a fajta megoldás.

Az amerikai és a japán kvitel