Toyota Hungary

Tisztelt Toyota Magyarország!

Valójában barátaim biztatására írok önöknek, mert magamtól azon az állásponton lennék, hogy biztosan nem foglalkoznak egy ilyen régi autó sorsával, de reméljük, pozitívan csalódok.

Mert van nekem egy 1982-es Toyota Celicám (RA61). Olyan ritka a magyar piacon, hogy még bontott elemeket sem találni hozzá, nemhogy újakat. Többször viccelődtünk baráti körben azon, hogy mégis mi lenne a reakció, ha bevinném egy Toyota márkaszervízbe, de most már valóban kiváncsi lettem: mi történne? Önök vállalnák a szerelést? Valamint van módjuk beszerezni alkatrészeket valami titkos raktárkészletről? Vagy bármilyen segítséget tudnak nyújtani? Mert ha régről is, de önöktől, a Toyotától származik ez a remek jármű.

Válaszukat előre is köszönöm.

---

Tisztelt * Ádám!

Köszönjük levelét.

Kérjük, írja meg a keresett alkatrészeket, illetve a gépkocsi alváz- és modellszámát.

Üdvözlettel
* Annamária
Toyota Motor Hungary Kft.
Ügyfélszolgálat

---

Köszönöm a választ! A motorkód 033222021R, az alvázszám: JT1LBRA6100003309.

---

Tisztelt * Ádám!


Köszönjük visszajelzését.

Nem a motorszámra, hanem a modellkódra van szükségünk.
Várjuk válaszát.

Üdvözlettel
* Annamária

---

Rendben, közben felvilágosítottak, hogy ezt a motortérben fogom megtalálni egy plaketten...

RA61L-BLMMSW

---

Tisztelt * Ádám!

Köszönjük visszajelzését.

A kért alkatrészeknek megszűnt a gyártása, így újonnan már nem elérhetőek.

Üdvözlettel
* Annamária

---

Sóhaj... előre tudtam, hogy csak diszpécser bottal fogok találkozni, ami csak az előre betáplált metódusokat tudja végrehajtani, de azért meglepő, hogy mennyire megtanítják önöknek a személyes mérlegelés és gondolkozás mellőzésének metódusát.

Ha figyelmesen elolvasták volna első levelem, tudnák, hogy tisztában vagyok vele, hogy nem gyártják az alkatrészeket. Ezzel semmi újat nem mondott a világon. Valójában ilyen kérdésem nem is volt. Csak azért asszisztáltam a kód-inputhoz, mert tudtam, hogy enélkül nem üzemel a diszpécserbot. De azt gondoltam, hogy azért kapok majd releváns választ a kérdéseimre. Hát nem.

Nekem volt igazam, nem kellene ügyfélszolgálatokra fecsérelni az időt.

Sayonara!

Műszaki után

Eufórikus érzés. Az autót felújították, és átment a műszaki vizsgán. Tulajdonképpen már tényleg semmi nem áll közénk, csak néhány vezetési óra, és a forgalmi vizsga. Karnyújtásnyira van. Persze lopva már így is vezetem, de csak kis forgalmú utakon, eldugott részeken. Nem mintha nem tudnék vezetni forgalmas utakon - az oktatóm már a legelső órán kizavart a mélyvízbe - de nem akarom megkockáztatni a lebukást.

Bár érdekes dolgot mesélt oktatóm, méghozzá azt, hogy jár hozzá most egy srác a jogsiért, aki már 6 éve kisteherautóval fuvarozik Budapesten! Gergő pedig azt mesélte, évek óta vezet, és még egyszer se állították félre. Szóval itt valójában egy nagyon kis esélyű dologról van szó. Persze a Celica megjelenése valószínűleg azért növeli a kockázatot.

Mindegy, azt a pár hetet már fél lábon is kibírom. De amennyit mentem eddig vele, az igazán megdöbbentő volt. Az, hogy olyan finomságok vannak egy 1982-es autóban, mint állítható kormány, vagy magától visszaugró index, az csak hab a tortán. Igazából az nyűgözött le, milyen finom kis szerkezet ez. Semmi szervó nincsen benne, és mégis nem sokkal ér-

Szárny nélkül is kívánatos, főleg ez a hátsó...

zem durvábbnak, mint az oktatóm kortárs Megane-ját. A húzása pedig igazán impresszív. Kettesben is ügyelnem kell arra, hogy hogy érintem meg a gázpedált, mert nagyon brutálisan meglódul, ha nem figyelek. Az 1.8-as diesel Megane-nak azért rá lehet lépni pedáljára, nem kezd el mindenki a majrévas után kutatni, de ez itt egy más világ.

A szerelőkre mondjuk elég pipa vagyok. A műszakihoz le kellett szereljék a hátsó szárnyat, és sikeresen kivégezték a beépített pótféklámpát. Ugyanis kitépték a kábelt, ami a szárny belsejében futott. Csak úgy lehetne visszakötni, ha szétflexelnénk a szárnyat. Akkor meg már inkább letakarom/befestem a lámpát, úgysem kötelező.

A kipufogó összehegesztgetésével is slendrián munkát végeztek, középen még mindig jön egy kis füst. Persze láttam a kiindulási pontot, csupa lyuk volt, és ahhoz képest ez is komoly haladás, de akkor is. Mindegy, én magam fogom az egész rendszert rozsdamentesíteni, és bandázzsal leszigetelni, hogy legközelebb csak két év múlva kelljen ránézni, a következő műszaki előtt.

Addigra érdemes volna összegyűjteni egy lakatolásra, új fényezésre, új kárpitra, stb. Igen. A legjobb ötletnek az tűnik, ha a teljes újjáépítést kitűzzük 2015 októberére. Addig meg élvezem a jelenlegi formájában. Mert így sem akármi.

Rögtönzött találkozó Domi klubtárssal

Út a szerelőhöz

Az egész úgy kezdődött, hogy kellett szerezni egy útvonalengedélyt, mert már évek óta lejárt a műszakija a kocsinak. Az okmányirodás részekkel nem untatnék senkit, a lényeg, hogy a papír meglett, három napom volt eljuttatni A-ból B-be a járművet. Mivel a jogsim nagyjából 60%-on tart, a vezetést másra kellett bíznom. Vidékről Pestre Gergő barátommal hoztuk az autót, ott aludt kettőt és harmadnap indultunk tovább édesapámmal a végcélunkhoz.

Gergőről nem árt tudni, hogy az első negatív tapasztalatok óta eléggé rühellte a kocsit, és ez a későbbiekben csak keveset enyhült. Most a legtöbb dolog már megvolt csinálva az autón, amiktől ódzkodott múltkor, de lettek újabbak :) Lényeg a lényeg, nekivágtunk - volna - az útnak, ha nem derült volna ki azonnal, hogy leengedtek a gumik. Úgyhogy először gumit fújtunk egy negyed órát.



Ahogyan elindultunk, hajam égnek állt az alacsony padlótól. Az utat épp felújították, és a két oldala közt volt 10 centi szintkülönbség. Ez már majdnem elég volt ahhoz, hogy zátonyra fussunk, mint valami nagy rozsdás teherhajó. Főleg, hogy a széthullott kipufogótól amúgy is olyan hangja volt. De mikor egyenesbe kerültünk, minden gondom feledtem. Kinyitni a tetőablakot, hátradönteni az ülést, feltekerni a hangerőt - ha lenne benne rádió :P - és élvezni a szabadságot. Megtankoltunk a kútnál, és már jöttek is az elismerő pillantások, érdeklődő kérdések. Hosszú volt az elmúlt 8 hónap, de még hosszabb lesz az az egy-másfél, ami még hátra van, hogy vezethessem.


Később egy körforgalomba majdnem belezuhantunk. Gergő rálépett a fékre, hogy lassítsunk, de csak haladtunk tovább lassulás nélkül. Elfelejtettem említeni, hogy kicsit levegős a fék... :D Ha az ember rálépett 3-4x, utána jó volt úgy egy órát, csak mivel nem szóltam róla, ezt elszalasztottuk. A másik gond az volt, hogy mire megérkeztünk, a váltókar jó forró volt. Másra nem tudok tippelni, mint olajhiányra.

Harmadnap, mikor apámmal indultunk reggel, belénk jöttek hátulról. Azonnal kiszálltam, de nulla károsodás történt, hála a régi, bumfordi, teleszkópos lökhárítónak. Ellenben, mire megérkeztünk, már meg se lehetett állni az autóval, elfolyt minden fékfolyadék.

A szerelők érdeklődve gyűltek a járgány köré, de amikor az emelőre került, azért mondta a tag, hogy jobb, ha lélekben felkészülök valami nagyon drasztikusra.

Csodák csodájára a kocsi alja szinte érintetlen látszólag. Nem tudom, hogyan vészelt így át egyharmad évszázadot, de megdöbbentő. Ezek a japánok tudnak valamit, amit mi nem.

A megállapodás szerint olajcsere, minden alapvető dolog átnézése, két új hátsó fék, és teljes felfüggesztés csere elöl-hátul, és akipufogó szétrohadt részeinek rendberakása van az árban. És hogy az mennyi? Brutális. 145 000 ft. Ó, viszont ebben benne van az is, hogy levizsgáztatják.

Egy hétre ígérték a kocsit, ami pénteken telt le, és a hétvégén elnéztem a műhely felé, de úgy tűnt, még hozzá sem nyúltak. Mindig meséltek a lassú szerelőkről, de ez nagyon nem tetszik.

Micsoda kislány