Út a szerelőhöz

Az egész úgy kezdődött, hogy kellett szerezni egy útvonalengedélyt, mert már évek óta lejárt a műszakija a kocsinak. Az okmányirodás részekkel nem untatnék senkit, a lényeg, hogy a papír meglett, három napom volt eljuttatni A-ból B-be a járművet. Mivel a jogsim nagyjából 60%-on tart, a vezetést másra kellett bíznom. Vidékről Pestre Gergő barátommal hoztuk az autót, ott aludt kettőt és harmadnap indultunk tovább édesapámmal a végcélunkhoz.

Gergőről nem árt tudni, hogy az első negatív tapasztalatok óta eléggé rühellte a kocsit, és ez a későbbiekben csak keveset enyhült. Most a legtöbb dolog már megvolt csinálva az autón, amiktől ódzkodott múltkor, de lettek újabbak :) Lényeg a lényeg, nekivágtunk - volna - az útnak, ha nem derült volna ki azonnal, hogy leengedtek a gumik. Úgyhogy először gumit fújtunk egy negyed órát.



Ahogyan elindultunk, hajam égnek állt az alacsony padlótól. Az utat épp felújították, és a két oldala közt volt 10 centi szintkülönbség. Ez már majdnem elég volt ahhoz, hogy zátonyra fussunk, mint valami nagy rozsdás teherhajó. Főleg, hogy a széthullott kipufogótól amúgy is olyan hangja volt. De mikor egyenesbe kerültünk, minden gondom feledtem. Kinyitni a tetőablakot, hátradönteni az ülést, feltekerni a hangerőt - ha lenne benne rádió :P - és élvezni a szabadságot. Megtankoltunk a kútnál, és már jöttek is az elismerő pillantások, érdeklődő kérdések. Hosszú volt az elmúlt 8 hónap, de még hosszabb lesz az az egy-másfél, ami még hátra van, hogy vezethessem.


Később egy körforgalomba majdnem belezuhantunk. Gergő rálépett a fékre, hogy lassítsunk, de csak haladtunk tovább lassulás nélkül. Elfelejtettem említeni, hogy kicsit levegős a fék... :D Ha az ember rálépett 3-4x, utána jó volt úgy egy órát, csak mivel nem szóltam róla, ezt elszalasztottuk. A másik gond az volt, hogy mire megérkeztünk, a váltókar jó forró volt. Másra nem tudok tippelni, mint olajhiányra.

Harmadnap, mikor apámmal indultunk reggel, belénk jöttek hátulról. Azonnal kiszálltam, de nulla károsodás történt, hála a régi, bumfordi, teleszkópos lökhárítónak. Ellenben, mire megérkeztünk, már meg se lehetett állni az autóval, elfolyt minden fékfolyadék.

A szerelők érdeklődve gyűltek a járgány köré, de amikor az emelőre került, azért mondta a tag, hogy jobb, ha lélekben felkészülök valami nagyon drasztikusra.

Csodák csodájára a kocsi alja szinte érintetlen látszólag. Nem tudom, hogyan vészelt így át egyharmad évszázadot, de megdöbbentő. Ezek a japánok tudnak valamit, amit mi nem.

A megállapodás szerint olajcsere, minden alapvető dolog átnézése, két új hátsó fék, és teljes felfüggesztés csere elöl-hátul, és akipufogó szétrohadt részeinek rendberakása van az árban. És hogy az mennyi? Brutális. 145 000 ft. Ó, viszont ebben benne van az is, hogy levizsgáztatják.

Egy hétre ígérték a kocsit, ami pénteken telt le, és a hétvégén elnéztem a műhely felé, de úgy tűnt, még hozzá sem nyúltak. Mindig meséltek a lassú szerelőkről, de ez nagyon nem tetszik.